Filmklub Podcast

A hétvége második napján is folytatódott a sztárdömping Cannes-ban. Láttuk Leonardo DiCapriót, Jennifer Lawrence-t, Natalie Portmant és Robert De Nirót, de még a kávézóban és a széksorok közt is hírességekbe botlottunk. Filmek terén jó hír, hogy visszatért Michel Gondry és hogy Afrikából is érkeznek új tehetségek. Az előző napi Killers of the Flower Moon és May December premierek után még nem ocsúdott fel a filmfesztivál és mindkét film sajtótájékoztatóján egymás sarkát taposták a világsztárok. Robert De Niro és Leonardo DiCaprio készségesen fényképezkedtek és autogramot osztottak, de Natalie Portman és Martin Scorsese csak céltudatosan beviharzottak. Mesélünk a podcastben arról, hogy milyen sztárokkal futottunk még össze kávézóban illetve vetítéseken és azt is rögzítettük, hogy micsoda eufóriát tud okozni kora reggel a szállásunkon, amikor sikerül egy Tarantino közönségtalálkozóra jegyet foglalni. A nap legfontosabb filmes premierje a Rendezők kéthete mellékszekcióban Michel Gondry (Egy makulátlan elme örök

Szombaton délután jött el az idei fesztivál leginkább várt vetítése, amin a Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével készült új Scorsese-opuszt, a három és félórás Killers of the Flower Moont lehetett megnézni. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem - podcastunkból az is kiderül, hogy milyen érzés lemaradni egy ilyen vetítésről úgy, hogy a fémdetektoros kapu előtt pár méterrel fordítanak vissza, no meg persze azt is megbeszéljük, hogy mennyire király az új Scorsese. Szó esik még regényszerű francia drámáról, egy sötét hangulatú kínai krimiről, beülünk egy belga vígjátékra is, amiben a főhősök az exeikkel szexelnek, illetve Natalie Portman új filmjére, amit nem tudunk mire vélni. Filmek, amiket szombaton néztünk: Only the River Flows (Shujun Wei) The (Ex)perience of Love (Ann Sirot & Raphaël Balboni) Killers of the Flower Moon (Martin Scorsese) Along Cames Love (Katell Quillévéré) May December (Todd Haynes) Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Film

Amikor rokonaink és ismerőseink megkérdezik, hogy milyen filmeket nézünk idén Cannes-ban, legegyszerűbb mindig az Indiana Jones és a sors tárcsáját említeni, hiszen Indyt mindenki ismeri, szereti és kapcsolódik hozzá pár nosztalgikus élménye. A nosztalgia azonban nem elég, hogy elvigye a hátán az első Spielberg nélküli részt. Az életműdíj Arany Pálmával jutalmazott Harrison Fordot digitálisan fiatalították meg, de mégsem értjük miért volt szüksége rá, hogy elvállalja ezt a fantáziátlan és felesleges folytatást. Akiben még reménykedtünk, hogy megmentheti Indiana Jones legújabb kalandjait, az a Fleabag óta kizárólag hollywoodi blockbustereken gazdagodó Phoebe Waller-Bridge és ő nem is vette félvállról a női főszerepet. Végsősoron azonban az ő karaktere fogalmazza meg a film ars poeticáját: pénz mindenek felett. Másik fontos problémánk a filmmel, ahogy azt a podcastben részletesen kifejtjük, hogy már a nácik sem elég nácik benne. Ezzel kapcsolatos hiányérzetünket azonban gyorsan pótolta Jonathan Glazer (A felszí

Catherine Corsini már számos filmmel (Az új Éva, Lehetetlen szerelem, Intenzív találkozások) bizonyította, hogy ott a helye a legnagyobb kortárs francia rendezők között. Új filmjének, a Le retournak a bemutatóját viszont elhomályosították a film szexjeleneteihez kapcsolódó visszaélések hírei. Ez azért is nagy kár, mert nem csak a szexjelenetek, de maga a film is kiváló és úgy képes szórakoztató és pikáns maradni, hogy közben a történetből adódó társadalmi feszültségeket is hitelesen dolgozza fel. Olyan mintha A fehér lótusz című HBO-sorozat legújabb, Korzikán játszódó etapja lenne. Apropó kiváló szexjelenetek. Az idei fesztiválon egyetlen filmre sem reagált olyan lelkesedéssel a közönség, mint a kanadai színésznőből lett rendező, Moina Chokri frenetikus romantikus komédiájára, a The Nature of Love-ra (A szerelem természete). A film főhőse a tíz éve szexmentes házasságban hervadozó negyvenes egyetemi tanárnő (Magalie Lépine-Blondeau, aki pont úgy néz ki, mint Sydney Sweeney fog 15 év múlva), aki megismerkedik

Szerdán csúcssebességbe kapcsolt a cannes-i filmfesztivál és Pedro Almodóvar mindössze fél órás westernjére, a Strange Way of Life-ra csak az jutott be, aki hajlandó volt egy órát sorban állni a szakadó esőben. A spanyol rendezőóriás majdnem húsz éve angol nyelvű bemutatkozásának szánta a Brokeback Mountaint, de végül visszariadt a feladattól és Ang Lee vitte nyolc Oscar-jelölésig a két meleg cowboy szerelmi történetét. Almodóvart azonban azóta sem hagyta nyugodni a téma és végül kisfilm formájában rendezte meg a válaszát a Brokeback Mountainra. Miután a western hagyományosan macsó műfajában az utóbbi években több nő is letette a névjegyét (Jane Campion – A kutya karmai közt, Chloé Zhao – A rodeós és Kelly Reichardt - First Cow), eljött az idő egy igazán meleg westernre is. Márpedig Almodóvar ezen a téren nem fogta vissza magát, színesebb, kanosabb és jobban öltözött még sosem volt a vadnyugat. A két főszerepben Ethan Hawke és az internet legújabb melegikonja, Pedro Pascal remekel – sokan sajnálták, hogy nem

Második adásunkban belevetjük magunkat az idei fesztivál pörgésébe. A nyitógálán életműdíjat kapott Michael Douglas kapcsán szóba kerül az Elemi ösztön (ami 31 évvel ezelőtt nyitotta meg a fesztivált) reneszánsza és a Douglast karrierje során zaklató többi nőstényördög. Douglas egy akadozó, de mégis megható beszéd után Catherine Deneuve-vel együtt nyitotta meg a fesztivált, aki az idei rendezvény poszterarca is és gigantikus molinókon díszíti a fesztiválpalotát. Nyitófilmnek az utóbbi évekhez hasonlóan egy meglehetősen középszerű francia filmet választottak, ami leginkább amiatt kapott hírverést, hogy egyik főszereplője a házastársi erőszak vádjai miatt Hollywoodban nemkívánatos személlyé vált Johnny Depp, rendezőnője és címszereplője pedig az a Maïwenn, aki nemrég beismerte, hogy megütött és leköpött egy újságírót. A #metoo óta egy-egy ilyen ügy simán kerékbe törheti valaki karrierjét, de a franciák immunisak a cancel kultúrára és lelkesen ünnepelték Maïwenn és Depp ördögi párosát. A Jeanne Du Barry viszont

Indul a tavaly zajos sikert aratott cannes-i gonzó podcastsorozat új kiadása! Az első adásban miközben különböző buszokra és repülőkre várunk, Bujdosó Borival felelevenítjük a korábbi cannes-i élményeinket (ez a tizenötödik közös Cannes-unk), megdumáljuk, hogy miért nem csinálunk már sztárinterjúkat, mennyit érdemes aludni egy vetítésen, milyen magyar filmet nézni idekint, illetve, hogy miket fogadtunk meg az idei fesztiválra. Utána Buda Flóra Annával beszélgetek, aki a 27 című animációs kisfilmet rendezte, ami bekerült az idei versenyprogramba, majd végül Onozó Robi mesél egy kicsit az idei felhozatalról. Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is! A borítóképet Varga Emma rajzolta.

A Filmklub podcast legújabb adásában az utóbbi idők legkülönlegesebb magyar filmje, a rotoszkóp animációs technikával készült Műanyag égbolt alkotóival beszélgetünk: Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendezőkkel, illetve a színészek közül Schell Judittal, Szamosi Zsófival és Olasz Renátóval. Ez a négy beszélgetés a Műanyag égbolt sajtóvetítése után készült a Mammut I. mozi éttermében, ezért a háttérben diszkrét edénycsörömpölés és különféle konyhai gépek megnyugtató duruzsolása hallatszik. 2:15 - 19:50 | Schell Judit Életműinterjú 17 percben. Kitárgyaljuk Jancsó Miklóst, Morcsányi Gézát, illetve azt is, hogy mire vágyhat a színész, akinek már minden megvolt. Az 50. születésnapja előtt pár héttel Schell Judit elárulja, hogy mit tenne, ha a Műanyag égbolt szereplőihez hasonlóan ő is csak ötven évig élhetne. 19:50 - 50:50 | Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta Milyen érzés befejezni egy munkát, amin több mint hét éven át minden nap pörögtél? A Műanyag égbolt rendezői elmesélik, milyen lelkiállapotban ültek be Berliben

A Filmklub podcast legújabb adásának vendége a 22 éves Román Katalin, aki fantasztikus alakítást nyújt az utóbbi sok év legjobb magyar filmjében, a mozikban csütörtök óta futó Hat hétben. Azóta akar színész lenni, hogy egy óvodai előadásban eljátszott egy répát, de aztán mindenféle akadály gördült az útjába, például a szülei akarata, mert ők zenészpályát képzeltek el neki, illetve az SZFE döntnökei, akik háromszor sem vették fel színész szakra. De Katu kitartott, és végül megkapta a Hat hét sok más fiatal színésznő által áhított főszerepét, amit olyan szinten lehozott, hogy alig győztek áradozni róla a magyar filmkritikusok, akik a díjkiosztójukon neki adták az év legjobb színésznője díját. Beszélgettünk az intenzív pingpongedzésekről, a falról, ami megvédi attól, hogy sérüljön, és Japánról is, amivel kapcsolatban mindent imád. Szóba jöttek Rachel McAdams filmjei és Timothée Chalamet étkezési szokásai (ugyanis Katu dolgozik Magyarországon forgó hollywoodi produkciókban, például a Dűne második részében is), m

A Filmklub podcast új adásának vendége Staub Viktória színésznő, aki elsős volt az SZFE-n, amikor megkapta Gáll Bianka szerepét az Aranyélet harmadik évadában (amit tavaly nyáron sajnos leszedtek az HBO Maxról), a Friss Húsra járók pedig Nagy Lili Halak a hálóban című egyedülálló kisfilmjében figyelhettek fel rá először. Viki tavalyi éve különösen durvára sikerült: szerepelt a rosszemlékű Hotel Margaret című sorozatban, az HBO Maxon elérhető Lélekpark című nyíregyházi noirban, óriásit alakított Kulka János és Nagy Zsolt mellett a pár napja már a Netflixen is nézhető A játszma című krimiben, játszott a Ki vagy te című RTL+-os sorozatban, és persze A Királyban is, mint Zámbó Edit fiatalkori verziója régi aranyéletes partnere, Olasz Renátó oldalán (őrá a műsorban következetesen "Renci"-ként utal Viki). Mindezek mellett még arra is szakított időt, hogy Wednesday Addams magyar hangját szolgáltassa a Wednesday című, meghökkentően népszerű Netflix-sorozatban. Dolgok, amiket emlegettünk az adásban A Halak a hálóban

Az adás vendége A Király című tévésorozat nagy felfedezettje, Bíró Panna Dominika, aki Zámbó Jimmy táncosnő/modell/fotós szeretőjét, Háfra Marit játszotta négy epizódban. Panni mesélt arról, hogy a saját élményeiből merítkezett a toxikus párkapcsolatba keveredett nő megformálásához, hogy milyen nehézségeket okozott a meztelen jelenete forgatása, illetve az, hogy nyolc kilót fogyott a szerep kedvéért. Felidézte egyetlen, szürreális találkozását az igazi Háfra Marival, és elárulta azt is, hogy mit kérdezett tőle Jimmyről.  De mielőtt A Királyra tértünk, végigvettük Panni kalandos életútját. Kárpátalján, egy Beregszász melletti kis faluban nőtt föl, ötévesen vette fel a Panna nevet és döntötte el, hogy színésznő lesz. Tizenöt évesen teljesen egyedül átjött Magyarországra a szentesi drámatagozatos gimnáziumba, ötödik (!) próbálkozásra vették fel az SZFE-re, részt vett az egyetemfoglalásban, a diplomáját végül a Freeszfe keretén belül Salzburgban vehette át. Szó esett arról is, hogy nagyon sok film és tévésor

Nyolcadik alkalommal vendégeskedik a podcastban Zomborácz Virág. Látogatásának apropója ezúttal a Zámbó Jimmy életéről szóló A Király című nagyszerű tévésorozat, amelynek Virág volt a vezető forgatókönyvírója, illetve három epizódját (a másodikat, a harmadikat és a negyediket) is ő rendezte. A Király mind a tíz részét az RTL streamingszolgáltatásán, az RTL+-on lehet megnézni. Áradt Zámbó Jimmyből a Big Dick Energy? Ha életben marad, milyen viszonyt ápolna most a NER-rel? És Virággal jóban lennének? Mi a különbség Olasz Rénátó és Nagy Ervin Jimmyje között? Milyen változtatásokat kért a család a forgatókönyveket olvasva? Mi maradt ki a sorozatból? Tényleg százdollárosokkal díszítették Jimmyék a karácsonyfát? Volt színész, aki nem akart benne lenni? Mi a közös Virágban és Jimmyben? Beszélgettünk a kritikákról és a kommentekről, meg persze Jimmy hajáról, illetve arról, hogy miért nem csinálták rondábbra a sorozatban. Elég belassultra vettem a figurát ebben az adásban, mert tökre felhúztam magam azon, hogy mennyir

Ahogy azt már hagyománynak tekinthetjük, január elején most is megdumáljuk Onozó Robival, hogy miért volt jó és miért volt nem annyira jó filmőrültnek lenni tavaly. Ezek a témák jöttek szóba: 00:00 - Beköszönés, bájolgás 01:21 - Alig nézik a magyar filmeket a mozikban, de meglepetéssiker a Larry. Tanulságos hollywoodi bukták tavaly. 16:26 - Streamingen debütáló filmek: Causeway, Cha-Cha Real Smooth, Bardo, Fehér zaj, Az üveghagyma. 27:08 - Blonde. A Sight and Sound Andrew Dominik-interjúja és a hozzá kapcsolódó kimaradt jelenet. 33:18 - Filmes díjak a Covid után. 37:45 - Nyomorpornó: A bálna, Közel. 47:15 - Lena Dunham két filmmel tért vissza: Sharp Stick, Catherine Called Birdy. 56:44 - Aranybulla, A Király. 1:00:56 - A Sight and Sound minden idők legjobb filmjei listája. 1:14:05 - Tíz év múlva vajon melyik 2022-es filmre fogunk emlékezni? 1:17:47 - Mi kapja idén a legjobb film Oscart vajon? 1:23:24 - Elengedték a magyarok az Oscart. Kedvenc filmjeink 2022-ből 1:31:04 - Vortex, Rim

Mostanában volt pár kudarcos ráfutásom gonzó adásokra, ahol valahogy nem akart megtörténni a varázslat, ezért nem is erőltettem, de aztán egy szombat délelőtt kimentem a Minden rendben című magyar film forgatására, ahol olyan csodálatos emberekkel beszélgettem, mint Hajdu Szabolcs, Sodró Eliza, Szamosi Zsófi vagy Pozsonyi Janka, és megint ráébredtem, hogy miért érdemes ezt az egészet csinálni. Dolgok, amiket emlegettünk az adásban: A 42. percnél van A Grincsben az a jelenet, amiben elhangzik a DÍJ szó.  A Gloria című előadás, amiben Hajdu Szabolcs rendezte Sodró Elizát. A Hajdu Szabolcs-interjú, amiból felolvasom azt a hosszú részt Sodró Elizának. A most készülő Petőfi-film előzetese, amit nem látott Hajdu Szabolcs. A 15 évvel ezelőtti interjú, amiben a Petőfi-filmtervéről beszélgettünk Hajdu Szabolccsal.  A Cicaverzum előzetese, amiben minden beállítás ütős.  A pillanat, amikor a Mindenki megnyerte az Oscart. Ezt nem emlegettük, pedig kellett volna: a 2012-ben készült videó, ami

Csütörtök este elmentünk Madarász Istivel (Hurok, Átjáróház) megnézni az Avatar második részét 4DX-ben. Megvitattuk, hogyan kell jól dicsérni filmeket, mit érezhet Steven Spielberg, milyen lehet James Cameron gyerekének lenni, mit gondoltunk, amikor először láttuk a Terminator 2-t és a Titanicot, illetve természetesen azt is, hogy milyennek tartjuk az új filmet. Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Köszi előre is, és legyen csodálatos a következő éved!

Kellemes ünnepeket, drága hallgatók! Az idei utolsó előtti előtti adás vendége Márkus Luca színésznő, akit jövőre a Liam Neeson főszereplésével készült Retribution című Antal Nimród-film egyik izgalmas jelenetében fogunk látni. Luca részletesen elmeséli ennek a forgatásnak a kalandját, de beszélgetünk a Blokád című filmről is, amiben Antall József feleségének, Fülepp Klárának a fiatalkori változatát játszotta, illetve az is kiderül, hogyan élte meg, hogy leszedték az HBO Maxról A besúgót, amiben ő volt Panka, a fürdőköpenyes Karcsi barátnője, no meg persze szóba jön az Egynyári kaland is, hiszen annak két részében is feltűnt. Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Köszi előre is!

Itt Varga Ferenc. Megint ajánlani szeretnék egy adást, amit Huszár Andrással együtt csináltunk a Filmzene podcastba. Ebben Weyer Balázs a vendég, aki nagyon meghatározó ember az életemben (hogy miért, azt elmesélem itt ebben az ajánlóban), de most azért beszélgettünk vele, mert ő válogatta a betétdalokat olyan sorozatokba, mint az Aranyélet, A besúgó és a Társas játék, illetve olyan filmekbe, mint A Viszkis és A legjobb dolgokon bőgni kell, de bedolgozott a Saul fiába és a Napszálltába is. Music supervisiornak hívják az ilyen munkát, Magyarországon Balázs csinálja egyedül, és baromi érdekes dolgokat mesélt róla. Megtaláljátok a Spotify-on, a Google Podcastson vagy az Apple Podcastson. (Ha eltűntek a linkek az előző mondatból, akkor keressetek rá a podcasthallgató applikációtokban arra, hogy "filmzene weyer balázs" vagy "recorder podcastok", csak meglesz valahogy.) Jó szórakozást hozzá!

Itt Varga Ferenc. Ezt a műsort még hónapokkal ezelőtt vettük fel, pontosan augusztus 31-én. Aznap éjfélkor jött ki Beton.Hofi második lemeze, a Playbánia, és ennek örömére tartottak egy zártkörű lemezhallgatós bulit az Unicum Házban. Azt találtam ki, hogy az lesz az adás, hogy odamegyünk Jakab Julival, szerzünk valami piát, és a magyar film siralmas helyzetéről beszélgetünk, mert... már nem tudom, miért, de gondoltam, vicces lesz ilyen húszéves traparcok között kimondani, hogy Lajos Tamás, meg ilyenek, és végülis ezt meg is csináltuk, de valahogy nem volt vicces, kicsit sokat is ittunk addigra, szóval az méltatlan volt, úgyhogy inkább kivágtam azt a részt, és maradt az eleje, amiben Zendayáról meg Szabados Ágiról beszélgetünk, meg a zenészfeleségekről és a túlzott pozitivitásról, valamint a zenei és a filmes közeg közötti különbségekről. Van benne legalább 15 percnyi értelmes beszélgetés, jó szórakozást hozzá! Különben tavaly ilyenkor csináltam egy podcastot, amiben Beton.Hofival dumáltam másfél órát, azt is

Vannak azok a magyar filmek, amikért igazán lelkesedni tudok. Amik annyira iszonyatosan tetszenek, hogy minden ismerősömet próbálom rávenni, hogy megnézze őket. Az utóbbi pár évben ilyen volt az Egy nap, a Rossz versek, a Drakulics elvtárs, a Legjobb tudomásom szerint, és most ilyen a Veszélyes lehet a fagyi is, ami holnap kerül a mozikba, és aminek a rendezőjével, Szilágyi Fannival, és (dupla) főszereplőjével, Stork Natasával beszélgetek ebben az adásban. Szó esett kényelmetlen szexjelenetekről, Patkós Marci megfiatalításáról, hiteles parókákról, a cikiség elkerüléséről, a testdublőr láthatatlan munkájáról, a lefekvéshez készülődő párokról, meg arról, hogy miért nem tudjuk elképzelni Natasát a Spárban. Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Köszi előre is!

Itt Varga Ferenc. Ajánlani szeretnék egy másik podcastot, amit Huszár Andrással együtt csinálunk. Az a címe, hogy FILMZENE, és a legutóbbi adásban Reisz Gáborral beszélgettünk a filmjei zenéiről, de arról is, hogy nézett ki valaha olyan jól, mint a Rossz versek idején, illetve, hogy hogyan vették fel azt a futást a VAN végén, meg egy csomó egyéb érdekes dologról - legalábbis mások azt állítják, hogy ez egy szuper adás.  Megtaláljátok a Spotify-on, a Google Podcastson vagy az Apple Podcastson. (Ha eltűntek a linkek az előző mondatból, akkor keressetek rá a podcasthallgató applikációtokban arra, hogy "filmzene reisz gábor" vagy "recorder podcastok", csak meglesz valahogy.) Jó szórakozást hozzá!