Filmklub Podcast

Vendégünk Szeleczki Rozália filmrendező, aki pár hete a Cicavízió című filmtervével elnyerte a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának támogatását, így hamarosan elkészítheti első nagyjátékfilmjét. Rozi az érettségi évében felvételizett először az SZFE-re, ahol az utolsó fordulóban gyakorlatilag eltanácsolta a szakmától Enyedi Ildikó (abba az osztályba került volna, ahova Reisz Gábor és Szimler Bálint járt, és ahova Ács Dánielt és S. Takács Andrást sem vették fel). Ezután csaknem tízéves kitérő következett, amikor képzőművészként és Marina Abramović-szerű videóművészként kereste az önkifejezés érvényes formáit, de valami nem stimmelt, és végül egy egérrágta amsterdami lakásban eszmélt rá, hogy mégis csak a filmkészítés lesz az ő útja. A „művészeti egyetem-szédelgő” címet levetkőzve, Rozi másodszorra bekerült az SZFE-re, ahol három rövidfilmet rendezett: a csodás című Csodapuncit, az Arany János-balladát sztriptíztáncosnős-legénybúcsús közegbe helyező Rozgonyinét és a nyolcvanas években játszódó, Rocktérítő

Harmadszor jár a podcastban Köves Gábor újságíró, akinek a mániája, hogy sztárokkal csinál interjúkat. A héten jelent meg második könyve, a Végszónak sem rossz, benne 38 hírességgel készült interjúval, Juliette Binoche-tól kezdve Woody Allenen át Suzanne Vegáig. Egy kiáltvány ez a könyv a világ vulgaritása ellen: szellemes, intelligens emberek beszélgetnek érdekes dolgokról, mintha mi sem lenne természetesebb. Gábor rendszeresen fut a Margitszigeten (az új könyve címe is futás közben jutott az eszébe), de még nem futott össze a mostanában ott futkározó hollywoodi sztárokkal. Félreértés amúgy, hogy ha valaki itt forgat, az könnyebben elérhető egy magyar újságíró számára, de azért elfantáziáltunk arról, mit kérdeznénk Ethan Hawke-tól egy ad hoc interjún. Beszélgettünk arról is, hogyan rendezte át a járvány a kerekasztalos interjúk (ún. "junket"-ok) világát, és hát nagyon durván. Úgy fest, örökre eltűnik ez a műfaj, ami ugyan nem volt a legideálisabb, de legalább megadta az újságírónak az élményt, hogy nagy sztá

Itt a jubileumi, 125. adás és benne egy izgalmas, tehetséges animációs filmrendező, Bucsi Réka, aki varázslatos világokat, lényeket, mozdulatokat és érzelmeket kreál a vászonra és akinek már a diplomamunkája, a Symphony No. 42 rákerült az Oscar rövidfilmes shortlistjére. Azóta elkészült a Love és a Solar Walk is és mindhárom animáció indult a Berlinale versenyében is és rengeteg díjat söpört be értük a világ minden táján. Faggattuk ausztriai gyerekkoráról és mesélt arról is, hogy a sok nem neki való film közül, amiket gyerekként imádott, melyiktől rettegett a legjobban. Réka 2013-ban végzett a MOME animációs szakán és már egészen korán a klasszikus hős útja és karaktere helyett inkább az atmoszféra, a színek, a hangok izgatták. Mesélt Viborgról, egy Twin Peaks nagyságú animációs mesebirodalomról Dániában, ahol rengeteg időt töltött. Hogyan éli meg, hogy sokan zseninek tartják? Fogyasztott már LSD-t? Igaz, hogy soha nem érték eddig szakmai kudarcok? Mi a sztori Réka híres instás táncvideói mögött? Miről diskur

Legfrissebb adásunk vendége egy különlegesen szenvedélyes, szókimondó, laza és derűs ember: Polgár Tamás, akit kamaszként fedezett fel az Aszódi Javítóintézetben Mundruczó Kornél, vele forgatta le Afta című kisfilmjét, majd 2002-ben a Szép napok főszerepét bízta rá. Azóta játszott az Oscar-díjas Saul fiában, a Napszálltában, Hajdu Szabolcs Délibáb-jában és Pálfi György Mindörökkéjében, de a színészet helyett végül egy másik filmes munkában találta meg boldogulását: kellékes lett. Tomi őszintén mesélt élete korai, kemény éveiről és arról is, most mivel tölti napjait, azóta mekkorát fordult vele a világ. Beavatott minket jelenlegi szakmája titkaiba és rengeteget sztorizgatott az itt forgató világsztárokról. Mire búgta neki Cate Blanchett, hogy „More, baby, more!” és miért ragadta meg a karját Eva Longoria? Melyik a „tökös, profi, jó csávó”, Clive Owen vagy Robert Pattinson? Ránézhet halandó ember Penélope Cruzra? Mivel hozta rá a frászt Daniel Brühl, és mivel igézte meg Tarr Béla? És kinek voltak „Nintendo-nyom

A Filmklub podcast első szponzorált adásában a Budapest Ritmo világzenei fesztivál felkérésére beszélgetünk Szilágyi Fannival, Reisz Gáborral és Szimler Bálinttal beszélgetünk azokról a koncertfilmekről, amiket a fesztivál két idei fellépőjével, a Mordái-jal és az Odd ID-vel csináltak. Mindhárom rendezőnek erős zenei kötődése van: Reisz Gábor az összes filmjéhez maga írta a zenét és játszik a VAN filmzenekarban, Szimler Bálint az egész estés Balaton Method-dal feszegette az élőzene filmes határait, Szilágyi Fanni pedig számos klipet rendezett, többek között Boogie-nak, Szedernek, a P.A.W.A-nak és a Magashegyi Undergroundnak. Milyen érzés a kihalt, hetvenes évekbeli, fásult barna pompájában neszező Gellért Szállóban forgatni? És a fülledt, pálmaház-jellegű, örökké huszonhat fokos Twentysix-ben? Hiányzott a közönség és miért nem lehetett őket mondjuk vájtfülű madarakkal pótolni? Mennyire kellett harcolni a zenekarok egójával és mi volt a legnehezebb kihívás a két koncertfilmben? Hogyan lehet a David Lynch-hangu

Szimler Bálint még 23 éves sem volt, amikor egy szerény kis vizsgafilmmel olyan erővel robbant be a köztudatba, mint kevés fiatal magyar filmrendező előtte. Ez volt az Itt vagyok, ami megnyerte a Filmszemlét, kijutott Cannes-ba, egyetlen este alatt közel ezren fizettek be rá egy pesti moziban, és generációs kultfilm lett belőle. Adásunkban többek között arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként lehet továbbmenni egy ekkora siker után. Hogyan kezelte az Itt vagyok nyomában kialakult tömeghisztériát és az irigykedők beszólogatását? Mivel foglalkozik mostanában a film főszereplője, Vida Viktor? Mi a jó, és mi a rossz a reklámfilmezésben? Hogyan viszonyul a szép emberekhez? Miért akart filmet csinálni az István, a királyból? Működne Palvin Barbara egy filmben? Mi az a három kérdés, amit soha senki nem tesz fel egy gyereknek a magyar oktatási rendszerben? Bálint mesélt az amerikai gyerekkoráról, a kedvenc magyar filmjeiről, Tarr Béla, Hofi Géza és a Disney-rajzfilmek zsenialitásáról, a Balatonról, kivándorlá

Vendégünk Sodró Eliza színésznő, aki ismerős lehet a Netflixről (Foglyok, The Crown), a köztévéből (Egynyári kaland, Tóth János), a Radnóti Színházból, vagy abból a szenvedélyes nyílt levélből, amit Vidnyánszky ‘Papa’ Attilához írt tavaly nyáron. Eliza sokat mesélt Vidnyánszkyhoz fűződő viszonyáról, híres nyílt levele megírásának körülményeiről, sőt megosztotta velünk egy álmát is, aminek Vidnyánszky volt a főszereplője. Elmondta, most mit érez az SZFE ügyével kapcsolatban, hogyan dolgozta fel a történteket, mennyire érzi a megosztottságot a szakmán belül. Mesélt saját és mások érzelmi vakfoltjáról és érdekes részleteket tudtunk meg színházi rendezőkről: kiderült például, melyik az az elismert rendező, aki ordibálással próbálja hangulatba hozni a színészeit és ki az, aki inkább lágyan susogva próbálja elérni ugyanezt. Kiderül az is, Elizánál melyik módszer működik jobban. Mihez kezd egy színésznő a bezárt színházak idején? Vannak színészi munkái vagy el kellett mennie futárnak? Milyen érzés magát néznie a kar

A Filmklub podcast legújabb adásában Nagy Dénessel beszélgettünk, aki az idei berlini filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendező Ezüst Medve-díját első nagyjátékfilmjéért, a Természetes fényért. Dénes előtt eddig egyetlen magyar rendező kapta meg ezt a díjat: Szabó István a Bizalom-ért még 1980-ban, amiben akár égi jelet is láthatunk, mert Nagy Dénes éppen 1980-ban született. Dénes elmondta, miért éppen azt a bizonyos egy oldalt filmesítette meg Závada Pál azonos című, több szálon futó, monumentális regényéből és hogyan találta meg ezer telefonhívás és kétszáz sertéstelep átpásztázása után filmje szereplőit, akik egy színész kivételével mind amatőrök voltak. Mi hajtotta hat éven keresztül, szó szerint tűzön-vizen át, amíg végre sikerült elkészítenie ezt a filmet? Melyik volt a legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznia a forgatás során? Miért várt ilyen sokáig első nagyjátékfilmje elkészítésével? És honnan az orosz szál a munkáiban? És végül: kilenc év és százhúsz adás után úgy döntöttünk, hogy megkérjük az

Otthonukban látogattuk meg az On the Spot alkotóit, Cseke Esztert és S. Takács Andrást, akik együtt találták ki és működtetik ezt az egyedi megközelítésű dokumentumfilm-sorozatot, ami egyszerre munka, szenvedély és életforma számukra. Az utóbbi öt évben a sorozattal párhuzamosan forgatták első egész estés dokumentumfilmjüket, a Born in Auschwitzot, ami január közepén debütált a francia ARTE tévécsatornán, később nézettségi rekordot döntött itthon a Spektrumon, lelkes kritikát közölt róla a német Der Spiegel magazin, legközelebb pedig a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon lehet megtekinteni március 7. és 10. között. Ugyanolyan szabadsággal készült a film is, mint a sorozat epizódjai, de kipróbáltak egy csomó új dolgot. A legizgalmasabb ezek közül talán az, hogy Jeruzsálemben leültették egy stúdióban a film két főszereplőjét, az auschwitzi haláltáborban született Angelát, és ultra-orthodox zsidó lányát, Katit, hogy nyugodt körülmények között beszélhessék ki a sérelmeiket. Hogyan veszik rá a szereplő

Vendégünk Ágh Márton, olyan filmek látványtervezője, mint a Drakulics elvtárs, a Jupiter holdja, a Delta, illetve a hamarosan a berlini filmfesztivál versenyprogramjában bemutatkozó Természetes fény, idén nyáron pedig Nemes Jeles László harmadik filmje, Az árva látványvilágáért lesz felelős. Részletesen végigbeszéltük Marci életét. Fókuszba került a keszthelyi gyerekkor, a zongoraművészi álmok, amiknek egy majdnem leamputált kéz vetett véget, a szovjet emlékmű lebontása, a Budapestre szökdösés, a hajnalig tartó bulizások egy üveg kólával, a portrérajzolás német turistáknak a balatoni sétányon. Egy sikertelen felvételi után a családi barát Zoób Kati vette szárnyai alá a fiatalembert. Miért kellett mosodába vinnie Glenn Close harisnyáját? Milyen volt egyedüli fiúként a képzős osztályban? Mikor jutott el először egy filmforgatásra? Hogyhogy nem tűnt fel neki Szabó Győző drogozása, amikor együtt járták körbe Európát? Egy rövid kortárs táncos kitérő után jöttek a színházi és filmes munkák, aztán a nagy találkozás

Vendégünk Ács Dániel, a 444 munkatársa, akinek dokumentumfilmje, A gyilkosok emlékműve, az eddigi legfontosabb film a nyilasterror utolsó heteiben zajló rettenetes városmajori vérengzésekről és a gyilkosságok helyén 2005-ben emelt turulszobor körüli politikai viharokról. A 444 YouTube-csatornájára január végén feltett videó már több mint 227 ezer letöltésnél tart; rendezője pedig számtalan levelet, megkeresést, kommentet, sőt, látogatót kapott a premier óta. Dani mesélt arról, hogyan éli meg filmje sikerét, mi az, amit bán, hogy nem tett meg annak idején, a film készítése közben, és azt is elmondta, mi a közös a 444-ben és a Balázs Béla Stúdióban. Hogyan születnek hülyeségekből nagy dolgok? Melyik volt Uj Péter szerint Dani eddigi legjobb videós munkája? Mi volt az a kudarc, ami hosszú évekre megtörte? Melyik Enyedi Ildikó-filmben játszott gyerekkorában? Miért nem válaszolt aztán, évekkel később, Enyedi emailjére? És miért mindig ugyanabban a pólóban látjuk mostanában? Kíváncsiak voltunk, hogyan indult Dani v

Másfél hónap után visszatért a podcastba a legmenőbb magyar operatőr, Rév Marcell, mert annyi minden történt vele azóta. Például az, hogy január végén lement az HBO-n a Jules figurájával foglalkozó speciális Eufória-epizód, amit ő fényképezett, ahogy a Zendaya és John David Washington főszereplésével készült Malcom & Marie című fekete-fehér kamaradrámát is, ami meg február 5-én került fel a Netflixre. Melyik legendás rendezők dicsérték ezt a filmet? Hogyan került Billie Eilish és Rosalía közös száma az Eufóriába? Miért nehéz guerillázni Los Angelesben? Hogyhogy ilyen jól cigizik Zendaya? Mi a közös Enyedi Ildikóban és David Fincherben? Milyen szexjelenetet forgatni pornószínésszel, intimitás kordinátorral és transzszakértővel? Miért zavaró, ha barátok jönnek ki a forgatásra? Beszéltünk még a feleségek rejtve maradt erőfeszítéseiről, a gyerekek minősítéséről, megnövekedett ázsióról, éjszakai forgatásról és a CGI nélküli megoldásokról. Marci elárulta azt is, hogy vannak-e illúziói az Oscar-esélyeivel kapcso

Magyar Éva színész, rendező, koreográfus volt a Filmklub podcast vendége, aki őszintén mesélt nekünk élete szépséges vagy éppen megalázó pillanatairól, és arról, mi kell ahhoz, hogy a hazánkban hazátlanok, idegenben pedig otthon legyünk, hogy aztán végül hazatérjünk és hinni merjünk az újrakezdésben. Éva tagja volt hajdanán a legendás kaposvári társulatnak, aztán a kilencvenes években megalapította saját mozgásszínházát, a Sámánszínházat, majd tíz évvel ezelőtt, 49 évesen hagyta itt a magyar színházi szakmát és kamaszlányával együtt Londonba költözött. London komoly szakmai sikereket hozott neki; játszott a National Theatre színpadán Ruth Wilson oldalán, Kevin Bacon pedig se szó, se beszéd lelőtte az X-Men: Az elsőkben, de szó esett még szűkös albérletről, varázshídon átvágtató szarvasokról, táncról, mélyből felszakadó, váratlan sóhajokról, aprónak is hatalmas mozdulatokról, kemény, hajnali piálásokról és téli sporttal egybekötött intrikákról. Mi a valódi neve és hogy lett belőle Magyar Éva? Miért rúgták ki t

"Ilyen filmet nem csinál az ember, csak ha muszáj neki" - írta az Indiewire kritikusa a Pieces of a Woman című filmről, aminek az ötlete Wéber Kata agyából pattant ki, aki előbb színdarabként írta meg a gyermekét otthonszülés közben elvesztő anya gyászának történetét (Lengyelországban nagy sikerrel játsszák az előadást a mai napig), majd filmforgatókönyvként adta be a Filmalaphoz (elkaszálták), hogy aztán végül egy sztárszereposztást felvonultató amerikai filmként valósuljon meg (január 7-én, azaz ma debütált a Netflixen), aminek a stáblistájára maga Martin Scorsese is felkéredzkedett, és amiben A korona című sorozat Margit hercegnőjeként megismert Vanessa Kirby nyújt fantasztikus alakítást, amiért elnyerte a legjobb színésznő díjat a velencei filmfesztiválon, és amit az Oscar nagy esélyeseként emlegetnek már hónapok óta. Kellett mindehhez a film rendezője, az élet- és alkotótárs Mundruczó Kornél is, aki bátorította Katát, hogy rántsa ki magából ezt a nagyon személyes történetet. Több mint kétórás beszélgetés

Idei utolsó adásunkban átbeszéltük ezt a kihívásokkal teli évet. Ehhez nem is választhattunk volna ideálisabb alanyt, mint a Magyar Narancs szüntelenül derülátó újságíróját, Köves Gábort, akinek tarsolyában mindig van egy megnyugtató útmutatás, lelkesítő történet vagy revelatív erejű bölcsesség. Ez a fránya 2020 még Gábor messze földön híres optimizmusát is kikezdte: valahogy nem tudott maradéktalanul feloldódni a kenyérsütés és a Netflix-bámulás tevékenységében, mert hiányzott neki a szerkesztőség, a négyeshatos, a mozi, meg úgy általában az élet. Hogy eltereljük a figyelmét létezése megváltozott körülményeiről, elmeséltettük vele iszonyatos részletességgel az interjút, amit nagy kedvencével, Woody Allennel csinált, és visszaröpítettük pályája kezdetére, amikor a Filmvilágba írta a fergeteges minikritikákat csillogó szemű zöldfülűként. Pár éve Gábor egy kötetben (Mi az, hogy nagymenők?) gyűjtötte össze a legjobban sikerült sztárinterjúit, és a karantén hónapjaiban elkezdte összerakni a második könyvet, amibe

Hazánk egyik legtehetségesebb operatőre, Rév Marcell elmesélte, hogyan telt számára ez az istenverte év. Március 16-án kezdték volna forgatni az Eufória második évadát, de pont akkor fordult komolyba a koronavírus-járvány, így az le lett fújva, viszont nyáron pár stábtaggal együtt karanténba vonultak, és két hét alatt leforgattak egy fekete-fehér, nagyon low-budget, kétszereplős (Zendaya és a Tenetből ismert John David Washington) kamaradrámát Malcolm & Marie címmel, amit aztán 30 millió dollárért vett meg a Netflix (február 5-től lesz fent). Ezután csináltak két speciális epizódot az Eufóriához, a Rue (Zendaya) figurájára koncentráló már nézhető az HBO GO-n, a Jules (Hunter Schafer) történetét tovább mesélő rész január 24-én jön. Közben befejezte az utómunkát A feleségem története című Enyedi Ildikó-filmen, ráköszönt egy kávézóban Ryan Goslingra, összefutott Paul Thomas Andersonnal, kilépett a Magyar Operatőrök Szövetségéből, iszonyatosan felhúzta magát az SZFE szétverésén és a Filmintézet döntésein, fel

Casting directora volt a Saul fiának, a Napszálltának és Nemes Jeles László most készülő harmadik filmjének, Az árvának. Nyolc színdarabot írt együtt Schilling Árpáddal. Öt évig volt a Filmalap fejlesztője, ahol olyan filmek forgatókönyvén dolgozott, mint a Rossz versek, a Drakulics elvtárs, illetve az Oscar-nevezett Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre. Jó ötletnek találta Daniel Day-Lewist Sault szerepére? Melyik volt a legeuforikusabb pillanat a Saul fia diadalútján? Kiknek az életét változtatta meg a film? Az Oscar után elszállt magától? Tönkre tehet a casting egy filmet? Az a jobb, ha egy színész nagyon akarja, vagy ha az esélytelenek nyugalmával nyomja? A forgatásra miért nem szeret kimenni? Hogyan élte meg azt a koppanást, ami a Napszállta fogadtatása volt? Mire gondolt, amikor azt mondta, hogy "sötét surmó a magyar filmkritikusok többsége"? Szóba jött még Audrey Hepburn, Francois Truffaut és Horn Gyula is, megkérdeztük, miért hagyta ott a Filmintézetet, és hogy mindenképpen probléma-e,

Egyik kedvenc magyar filmkritikusunk, Gyenge Zsolt volt az adás vendége, akivel normális esetben évente csak egyszer szoktunk találkozni - a cannes-i filmfesztiválon (humblebrag). Zsoltot arról faggattuk, mikor kezdett el filmekről írni, és miért, és egyáltalán hogyan. Azt is elmeséli, miért nem szeret interjút csinálni, de azért felidézzük azt a legendásat, amit Kálomista Gáborral készített. Szó esik arról, hogy milyen a viszonya a filmesekkel, akiknek a munkáit bírálja, mit próbál megtanulni más kritikusokról, előfordul-e, hogy megváltoztatja a véleményét, és mit gondol a filmek újranézéséről. Felidézzük a legbrutálisabb kritikáját, rákérdezünk arra, hogy miért imitált egyszer orgazmust egy plakáton, és megbeszéljük, hogyan veszi hasznát a futásnak a kritikaírásban, illetve azt is, hogy megváltoztatta-e az apaság.

Két fiatal filmrendezővel, a Cannes-t megjárt Agapét jegyző Beleznai Márkkal, illetve a Mónika nem akar a földön járni alkotójával, Korom Annával beszélgettünk. Márk gazdasági pályán indult el, és már jó úton volt affelé, hogy tehetős, de kissé boldogtalan multi-rabszolgává váljon, amikor újrakezdte az életét, beíratkozott a Metropolitan egyetemre (az SZFE-re nem vették fel), és elkezdett mozigépészként dolgozni a Cirkóban. Első komolyan vehető egyetemi vizsgafilmjének, az Agapének a halkszavú főhőse is ugyanezt teszi (mármint mozigépészként dolgozik a Cirkóban), amikor egyszer csak betoppan az életébe Gryllus Dorka. A filmet közel kétezer vizsgafilm közül válogatták be a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation szekciójába, ami az egyetemi kisfilmek legrangosabb megmérettetése, itt bontogatta a szárnyait Mundruczó Kornél és Kocsis Ági is annak idején. Márknak sajnos nem adatott meg a fullos cannes-i élmény, mert hiába tartott ki a fesztivál mindenki másnál tovább, aztán csak el kellett halasztaniuk a májusi rend

Jancsó Dávid vágóval beszélgettünk, aki olyan filmekben dolgozott, mint a Delta, a Fehér Isten és a Jupiter holdja, de ő vágta Mundruczó Kornél első angol nyelvű filmjét is, az idei velencei filmfesztivál versenyprogramjában debütáló Pieces of a Womant, amiben A korona című Netflix-sorozat Margit hercegnőjeként megismert Vanessa Kirby játssza a főszerepet. Hogyhogy Dávid kísérte el Vanessát a velencei zárógálára? Egyáltalán hogyan kerül kapcsolatba egy vágó a színészekkel? Melyik a legizgalmasabb része a munkájának? Őrül, ha bent ül mellette a rendező a vágószobában? Miért utál kimenni a forgatásra? Milyen történések formálják a karrierjét? Szuperhősös filmet vágna szívesebben vagy musicalt? A forgatókönyvről már eszébe jut valami? Fontos, hogy ugyanott legyen a bögre? Lehet csalni a vágással vagy csak csalni lehet? Mi dolga van egy olyan jelenettel, amiben nincs is vágás? Azt is megkérdeztük tőle, hogy mikor érezte azt, hogy kibújt az édesapja (Jancsó Miklós) árnyékából.