Golgota Kistarcsa Tanítások

A legjobban azokat a filmeket szeretem, amelyek valódi eseményeket és személyeket mutatnak be, leleplezve és kendőzetlenül feltárva az igazságot. Még ha mindenki beazonosítja is a szereplőket, a figyelmeztetés miatt a készítők jogilag biztosítva vannak: "A filmben szereplő események és a szereplők kitaláltak, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve." Jézus példabeszédeket mesél hallgatóságának, amiből rájönnek, hogy bizony róluk van szó. Vajon mi felismerjük magunkat a történetben?

Gondolkodtál már azon, mit vár tőlünk Jézus a mindennapokban? Miért fontos, hogy gyümölcsöt teremjünk, és hogyan tehetjük ezt meg? Tanulmányozzuk együtt, hogyan tisztította meg Jézus a templomot és milyen üzenetet hordoz számunkra a fügefa története!

Az elmúlt hetekben-hónapokban a választások kampányzaja tölti meg az utcákat és hirdetőtáblákat. Emberek vonulnak az ucákra, ünneplik és éljenzik az egyes politikai jelölteket, mert van bennük egy vágy, egy szükség és ennek betöltését a politikai vezetőtől várják el. A várakozás ünnepe, amit mi is tapasztalunk, nagyon hasonló ahhoz, ami Jeruzsálemben, Jézus ünnepélyes bevonulásakor, az eredeti virágvasárnapon történt.

Nagyon eltérő elképzelése volt Jézusnak és a tanítványainak a nagyságról. Ennek az oka, hogy míg a tanítványok látását elhomályosította a földi életre való koncentrálás, addig Jézus egy mennyei perspektíván keresztül nézte a dolgokat. Mi a földi vagy a mennyei szemüvegen keresztül nézzük a világot? Komolyan gondoljuk, amikor azért imádkozunk, hogy “jöjjön el a Te országod”? Ha igen, ennek valamilyen formában meg kell jelennie az egészen apró döntéseink szintjén a hétköznapjainkban.

Gondolkodtál már azon, miért érkezik a fizetési jegyzéked diszkréten egy titkosított emailben, vagy zárt borítékban? Erre azért van szükség, mert a kollégák béreinek ismerete féltékenységet szülhet, amely képes szétszakítani a legösszetartóbb csapatokat is. Jézus mégis szembemegy ezzel a bevett gyakorlattal, sőt, ezen keresztül sok igazságot tár fel előttünk. Tanítás a szívünk indulatairól, a szolgálathoz való hozzáállásról és Isten nagylelkűségéről.

Mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy mit tennénk, ha megnyernénk a lottó főnyereményt, vagy ha ránk hagynának egy jelentős örökséget. Zsigerileg vágyunk az anyagi jólétre és gazdagságra, holott a gazdagságnak nem csak előnye, de rengeteg hátránya is van. Jézus ismét egy abszurd, de elgondolkodtató példával magyarázza mindezt el nekünk. Egy történet a gazdagságról, üdvösségről és arról, hogy mi számít igazán az életben.

Miért tévedtek hatalmasat a tanítványok, amikor a gyerekeket távol akarták tartani Jézustól? És miért állítja nekünk példaként a gyerekeket? Tarts velünk és ünnepeljük meg, ahogy Jézus magához öleli a kicsinyeket, és tanuljuk meg tőlük, hogyan fogadjuk Isten szeretetét szabadon, előítéletek és komplexusok nélkül.

Jézust arról faggatják ebben a szakaszban, hogy mi a véleménye a házassági elválásról. Ő azonban kitér az egyenes válaszadás elől, visszamegy egészen a kezdetekig, és a fókuszt inkább Isten eredeti elképzelésére helyezi. Lehetsz egyedülálló, házas, elvált, ez a tanítás tartalmaz számodra üzenetet!

Te hogy jössz ki a testvéreiddel? Hogyan kezeled a konfliktusaidat? Egy családban mindig vannak nézeteltérések, félreértések, megbántódások és meg kell tanulnunk kezelni ezeket a helyzeteket. Egy olyan témáról lesz szó, ami nagyon fontos a mindennapi keresztény életünk megélésében. Tanítást kapunk Jézustól arról, hogyan kezeljük a konfliktusokat.

Gondolkodtál már azon, miért énekelünk a gyülekezetekben? Nem csak a hangulatfokozásról van szó, hanem Isten mélyebb üzenetét is hordozza magában. A dicsőítés egy életforma, valamint vannak pillanatok, amikor a keresztények mint közösség együtt is magasztalja Istent, ezen keresztül kapcsolódnak be a mennybe, erősítik a közösséget, és még számos más ok van a zenés, énekes kifejezési módra. Tanuljunk együtt, hogy hogyan tudunk részt venni a dicsőítés valódi megélésében, bárhol is tartasz az életedben és a lelki utadon.

Amikor Pál az efezusiaknak írta levelét, éppen házi őrizetben volt Rómában. Valószínűleg egy római őr felügyelte napi 24 órában, ezért testközelből látta a római katonákat. Valószínűleg ez inspirálta Pált, hogy megírja: ahogyan ezek a római katonák különleges ruházatot és felszerelést kapnak a hadseregtől, Isten ezt ugyanúgy minden gyermekének megadta. És nekünk fel kell öltenünk Isten teljes fegyverzetét, hogy védelmünk legyen, és szilárdan megállhassunk az ellenséggel szemben.

Mi volt a legdrágább tárgy, amit valaha vásároltál? Ugye vigyáztál rá? Ugye nem szeretted volna elveszíteni? Ha ez mégis megtörtént, ugye nem álltál le a keresésével? A Biblia azt írja, hogy Isten is vásárolt valamit, méghozzá meglehetősen magas áron. Érthető módon ő sem szeretné elveszíteni, amiért egyszülött fia életével fizetett. Ezek a drága kincsei mi vagyunk!

Bármennyire is szeretünk kiszakadni a hétköznapokból, töltekezni, új erőre kapni, de muszáj visszaereszkedni a “völgybe”, mindennapi életünk színterére. És bár sokszor kudarcot vallunk és erőtlennek érezzük magunkat, csakis itt tölthetjük be valódi küldetésünket. Ebben a részben három, látszólag teljesen eltérő eseményen keresztül Jézus erőteljesen tanít minket a hitről és annak hatalmáról.

Jézus és legközelebbi tanítványai együtt mennek fel egy hegy tetejére. Itt, ahol az ég és a föld találkozik, tanúi lehetünk Jézus dicsőséges átváltozásának. Ez a történet nem csak Jézus isteni mivoltáról szól, hanem arról is, hogy hogyan nyújthatunk támogatást egymásnak saját “hegyeink” megmászása közben.

Amikor egy új munkahelyen a főnököd átnyújtja az iroda kulcsait, ezzel teljes bizalmat szavaz neked. Pontosan ezt tette Jézus Péterrel, amikor átadta neki a mennyek országának kulcsait, egy gesztus, amely mély bizalmat és felelősséget jelent. Ez a momentum évszázadokon át inspirálta a keresztény művészetet és gondolkodást, ahol Pétert szinte mindig kulcsokkal a kezében ábrázolták, mint aki a mennyek kapujánál áll és döntéseket hoz. De vajon tényleg rajta múlik, ki léphet be a mennyek országába?

Miért vonzódunk annyira a jelekhez és a csodákhoz? Milyen rögzült, észrevétlen "kovászaink" lehetnek, amelyeken dolgoznunk kell? Hogyan befolyásolja az identitásunkat mindaz, amit mások gondolnak rólunk, és amit mi gondolunk magunkról? Ezeket a gondolatokat vizsgáljuk meg együtt a Máté 16:1-18 alapján.

Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli - tartja a mondás. De mégis, hogy elégedhetünk meg a kevéssel? És a kevésből hogyan lesz elegendő mindenki számára? Fedezzük fel, Isten hogyan nyújt útmutatást és reményt a mai világ számára, ahol oly gyakran szembesülünk a kevés és a sok, a hiány és a bőség kérdéseivel.

Az orvosok a műtétek előtt végzett alapos kézmosással a fizikai tisztaságot célozzák meg, ami elengedhetetlen a betegek védelmében. Velük ellentétben a zsidó írástudók mosakodási szertartásaikban a lelki tisztaság elérését is keresték, azt remélve, hogy külső cselekedeteik belső megújulást eredményeznek. Jézus tanításán keresztül megértjük, hogy a valódi tisztaság a szív mélyén kezdődik, nem pedig a külsőségekben. Üzenete világos: a bűn a szívből ered, és itt kell kezdenünk a tisztító munkát.

Sokunknak kedves gyerekkori játék a “kösd össze a pontokat” rejtvény, amikor a látszólag értelmetlen pontok halmazát a megadott sorrendben összekötve kirajzolódik a kép. Valójában az életünkben is minden egyes pillanat, találkozás vagy tapasztalat egy-egy pont, amiket össze kell kötnünk, és így haladunk a megértés felé. Ebben a történetben Jézus egy hasonló feladatot ad a tanítványainak, hogy végre megértsék és meglássák, ki is Ő valójában.

Mit kezdünk egy olyan helyzettel az életünkben, amikor valaminek a hiányával szembesülünk. Amikor erőforrásaink nem elegendőek az adott szituáció megoldására. Pál úgy válaszolt egy ilyen helyzetre, hogy elegendő számára Isten kegyelme, mert az Ő erőforrásai a mi hiányosságainkban tudnak aktivizálódni. Jézus is erre tanítja követőit, amikor azt mondja: hozzátok ide azt az öt kenyeret és két halat...