Golgota Kistarcsa Tanítások

János evangéliuma utolsó fejezetében nem azt látjuk, hogy a tanítványoknak kitisztult volna a kép a feltámadás után, hanem talán még jobban össze vannak zavarodva. Ezért jó néhányan vissza is mennek halászni. Jézus azonban megjelenik a parton, és újra elhívja őket, mert a kaland nem ért véget, hanem valójában csak most kezdődik.

A Biblia őszinteségét talán semmi nem illusztrálja jobban, mint ahogy leírja, hogy maguk a tanítványok sem számítottak Jézus feltámadására. Valakinek elég volt látnia az üres sírt, másnak személyes találkozásra volt szüksége, valakinek pedig a sebeket is meg kellett érintenie, hogy végre higgyen. Miután viszont hittek, mindannyian ugyanarra a meggyőződésre jutottak: azt hitték, hogy véget ért a történet, valójában azonban csak egy váratlan fordulat történt, ami mindent más megvilágításba helyez.

Jézus néhány fejezettel korábban kijelentette, hogy eljött az órája. Ebben a fejezetben a kereszten látjuk, ahol, miután szenvedett, azt mondta: "Elvégeztetett!" A hitünk alapja, ami aznap történt, ezért fontos, hogy újra és újra felnézzünk a keresztre.

Luther Márton híres mondása, hogy a hit lényege és az evangélium valódi értéke a névmásokban rejlik. Hogy ezt hogyan is értette? Erről fogunk hallani a következő nyelvtan… akarom mondani bibliaórán.

A pünkösd az egyik legnehezebben értelmezhető keresztény ünnep, talán azért, mert a főszereplője, a Szentlélek is annyira titokzatos. S mivel időnként történnek furcsaságok rá hivatkozva, sokaknak talán a kedvük is elmegy attól, hogy közelebbről megismerjék. De vajon kicsoda a Szentlélek valójában? Mi van, ha félreismerjük?

Ebben a fejezetben Jézus letartóztatását és tárgyalását tanulmányozzuk. Azt látjuk, hogy miközben egyértelműen azért jött, hogy változást hozzon, nagyon furcsa módszert választ: látszólag hagyja győzni a világot, miközben körülötte mindenki, még a saját tanítványai is készek kardot rántani.

A világ talán soha nem volt olyan megosztott, mint most, és korunk egyik jellemzője a kirekesztés kultúrája. Jézus tanítványai viszont a kezdetektől egy nagyon vegyes társaságot alkottak, ahol bőven volt mit tolerálni egymásban. Vajon milyen üzenete van ma az egyháznak egy megosztott világ számára, és hogy állunk ezzel személyesen?

Voltál már olyan társaságban, ahol csak egy valaki volt, aki nem értette, mi történik, a többiek pedig csak nevettek? Az életben is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor éppen mi vagyunk azok, akik nem tudjuk értelmezni az eseményeket, csak az olyankor egyáltalán nem vicces. Jézus ebben a fejezetben egy ilyen helyzetre készíti fel a tanítványait, és velük együtt minket is.

Hallottam régebben egy keresztény ismerősömtől, hogy a Jézussal való kapcsolatát a telefontöltéshez hasonlította. "Néha kapcsolódni kell egy kis feltöltődéshez." Jézus, tanítványinak mondott utolsó tanításában egy "csöppet" másként fogalmaz. 

Napjaink egyik népbetegsége a folyamatos nyugtalanság, aggódás, idegesség vagy akár szorongás, amely elrabolhatja a pihenésünket és az életkedvünket is. Jézus ebben a fejezetben arról beszél a jövő miatt szorongó tanítványainak, hogy mi a titka annak, hogy ne "nyugtalankodjon a szívük". Kapcsolódjunk be együtt ebbe a mesterkurzusba!

Júdás személye körül sok a titokzatosság, talán éppen azért, mert nehezen tudunk mit kezdeni a döntésével, hogy elárulja Jézust. Vannak, akik szerint nem is volt más döntése, hiszen erre "rendeltetett", mások egészen vad elméletekkel állnak elő a motivációját illetően. De vajon mit árul el róla a Biblia, és mit tanulhatunk az ő történetéből?

A húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe. De lássuk be, a feltámadás az egész keresztény hit legnehezebben elfogadható része. Intelligens felnőtt emberek hihetnek-e egyáltalán a feltámadásban? Vannak-e Jézus feltámadása mellett bizonyítékok, és ezek mennyire erősek? És egyáltalán, ha megtörtént is a feltámadás, mit változtat ez a mi életünkön?

Kinek mi jut eszébe azt a szót hallva: Határellenőrzés? Nekem határőrök, átvizsgálás, órákig tartó sorban állás. És még ha semmi okod rá, akkor is egy kis izgulás, hogy minden rendben lesz-e! Mellette nagyon sokat számít a határőr személye, aki kedves és mosolyogva csak int, hogy menj, vagy éppen szigorú és rád hozza a frászt. 

Ha vezetőkről beszélünk, általában inkább az uralkodás jut eszünkbe, mint a szolgálat. Jézus azonban egész életével egy látszólagos ellentmondást, a szolgáló vezetést testesítette meg. És nincs jobb illusztrációja ennek, mint ez a történet, amelyben az utolsó éjszakáján fog egy lavórt és egy törülközőt, és megmossa a tanítványai lábát.

Jézus ebben a fejezetben elmondja az utolsó nyilvános beszédét, és újra látjuk az összes reakciót, amit különböző emberek a szolgálatára adtak. Olyan, mint egy összegzés, ami segíthet is ráhangolódni az előttünk álló húsvéti ünnepre.

Vannak emberek, akik a tényekkel szembesülve könnyen belátják, hogy tévedtek. Mások nem tudnak veszíteni, mindent megtesznek, hogy mentsék legalább a látszatot. Ebben az igerészben szinte nevetséges, ahogy a farizeusok próbálják megtartani a hatalmukat, és valahogy kicsinálni ezt a Jézus nevű rabbit.

Ebben a történetben egyszerre látjuk Jézus emberi és isteni mivoltát. Előbb a legmélyebb érzelmeket átélve sír, majd feltámasztja Lázárt, kinyilvánítva az erősorrendet közte és a halál közt. De mi indítja őt ilyen erős érzésekre és cselekvésre? Pusztán egy közeli jóbarát elvesztéséről van szó, vagy a felszín alatt több van ennél?

János evangéliumában a középső fejezetek olyanok, mintha folyamatosan boxmeccseket látnánk, Jézus folyamatosan konfrontálódik a vallási vezetőkkel. Ebben a fejezetben azonban kiderül, hogy nem önvédelemből, hanem értünk veszi fel a kesztyűt ma is.

El tudjátok képzelni, milyen élmény lehet egy vakon született embernek, amikor először lát életében? Ebben a fejezetben egy ilyen ember történetét látjuk.

Amíg az emberek nem ismerték azt az egyszerű tényt, hogy műtétek előtt jó ha az orvos kezet mos, sok ember halt meg fertőzés következtében. Miután megismerték az igazságot, megszabadultak ettől a veszélytől. Mégis voltak, akik nehezen fogadták el. Vajon mi volt ennek a hátterében? És mi akadályozhat meg minket, hogy megismerjük az igazságot?