Vakfolt Podcast

A Ghibli jelen állás szerinti utolsó mozifilmjével veszünk búcsút az Isao Takahata és Hayao Miyazaki által alapított stúdiótól. Ugyan van még mit bepótolnunk e két rendező munkásságából, de stílusosabbnak tartottuk, ha az adásblokkunkat a Ghibli-korszakot lezáró When Marnie Was There (Omoide no Mani, magyarul Amikor Marnie ott volt) megtekintésével fejezzük be. A 2014-es film rendezője Hiromasa Yonebayashi, aki az Arrietty – Elvitte a manóval debütált, ám ezúttal egy olyan történetet dolgozott fel, amely szinte teljes egészében nélkülözi a Ghiblire, illetve a Miyazaki-történetekre jellemző természetfeletti, fantasztikus elemeket. Működik-e japán környezetben Joan G. Robinson Angliában játszódó könyvének adaptációja? Szitokszó-e, ha azt mondjuk rá, hogy matinés? Milyen sajátosságokat lehet felfedezni a When Marnie Was There animációjában és rajztechnikájában? Alaposan bemutatja-e Yonebayashi a főszereplője, Anna lelki világát? Milyen értelmezési rétegei vannak Anna és Marnie kapcsolatának? Kielégítő-e a film k

Folytatjuk a Ghibli stúdióval, és ezzel együtt az animációs filmekkel való ismerkedésünket: a hiperrealisztikus és lehangoló Grave of the Fireflies után a stúdió másik vezéralakja, Mijazaki Hajao (Hayao Miyazaki) fantasztikus hőstörténetét tekintettük meg. A Princess Mononoke (Mononoke Hime / A vadon hercegnője) 1997-ben jelent meg, és egyből Japán legsikeresebb mozifilmjévé vált. Közel húsz évvel később is a három legnépszerűbb animációs film közé tartozik hazájában, csak Miyazaki saját, későbbi alkotásai előzik meg, a Chihiro szellemországban és a Vándorló palota. Mivel ez utóbbi filmeket Péter már kipipálta, ezért esett a választásunk a Mononokéra. Milyen vizuális motívumokat, milyen toposztokat lehet felfedezni Miyazaki meséiben? Mi jellemzi a főgonoszait? Ki a történet valódi főszereplője, a címszereplő San, azaz a vadon hercegnője, vagy a természet és az iparosodás konfliktusába belecsöppenő Ashitaka herceg? Mennyire ítéli el Miyazaki Lady Eboshi törtető progresszivitását, és hogyan lehet ezt összehason

A Vakfolt podcast új blokkjával először tesz látogatást az animációs filmek világába: a Ghibli stúdióval foglalkozó trilógiánkat a nyomasztó, mégis emberségre nevelő Grave of the Fireflies (Szentjánosbogarak sírja) című 1988-as filmmel indítjuk útjára. Takahata Iszao (Isao Takahata) író-rendező szokatlan témaválasztásával rögtön feladja a leckét. Hogyan viszonyuljunk egy rajzfilmhez, amely két kisgyerek szenvedéseit taglalja a második világháború sújtotta Japánban? Hogyan egyeztethető össze a forrásmű szerzőjének szándéka, a film rendezőjének interpretációja, és a kettőnk huszonegyedik századi olvasata? Ki a felelős a tragédiákért: a közönyös japán társadalom vagy a felelőtlen fiatalság? Beszélgetünk arról, mennyire tudunk közel kerülni egy-egy animált szereplőhöz, végigkövetjük a filmben ábrázolt mellékalakok empátiavesztését, és mi is megvívjuk a magunk harcát azzal, hogy tudunk-e empatikusak lenni a főszereplővel. És kivételesen még az adáson belül eláruljuk a Ghibli blokk következő két fejezetét is. The

Darwyn Cooke, az Eisner-díjas képregényíró és -rajzoló idén májusban hunyt el, és egyik legelismertebb képregényével, a DC számára írt The New Frontierrel emlékezünk meg róla. Adásunk szomorú apropója nem jelenti azt, hogy nem tudtunk ugyanúgy lelkesedni a Golden és a Silver Age-et megidéző képkockáknak, ahogy Cooke lelkesedik a saját hőseiért. A The New Frontier nagyszerű betekintést nyújt a DC szuperhőseinek világába az olyan avatatlan olvasók számára is, mint amilyenek mi vagyunk. Hol a helye a mai grimdark szuperhőskultúrában a töretlen optimizmussal ábrázolt hősöknek? Milyen párbeszédet folytat Cooke a nyolcvanas évek posztmodern munkáival, Alan Moore és Frank Miller graphic noveljeivel? Kik a főszereplők András, és kik Péter szerint – van-e közös keresztmetszet? Hosszan éltetjük Cooke képi megoldásait, Kennedy szavai nyomán egy elfecsérelt jövő fölött busongunk, és még a DC univerzumban ténykedő két Snydert is a helyére tesszük. Darwyn Cooke nagyszerű blogja How To Live Without Irony a New York Timesb

Önálló, nem valamilyen tematikus blokk részét képező adásunkban a Platoon (A szakasz) című filmet nézzük meg, Oliver Stone vietnami háborús filmjét, amely a Full Metal Jacket előtt egy évvel jelent meg. Elkerülhetetlenek az összehasonlítások nemcsak Kubrick munkájával, hanem az 1979-es Apokalipszis mosttal sem. Melyik tekinthető a definitív vietnami háborús filmnek? Stone maga is megjárta a frontot, de vajon realisztikusan ábrázolja-e A szakasz a hadszínteret, vagy banálissá teszi a lecsupaszított történetmesélés? Ügyesen használja-e Stone a Joseph Campbell nevéhez fűződő Hero’s Journey-t, vagyis a Hős útjaként ismert történetvázat? Péter felfejti a történetet átszövő bibliai utalások szálait, András pedig egy kiskutya segítségével foglalja össze Stone rendezői stílusát. (Nem, a kiskutya nem az adás vendége. Bár úgy lenne.) A főszereplő hármas Willem Dafoe, Tom Berenger és Charlie Sheen mellett a népes szakasz összes fontos tagjának alakításával foglalkozunk. (Nem, Johnny Depp nem tartozik közéjük.) A Kitekin

Stanley Kubrick utolsóelőtti filmjével intünk búcsút a rendezőnek. Az 1987-es Full Metal Jacket (Acéllövedék) a vietnami háborúba repít bennünket, ám mielőtt a frontvonalon megmérettetnék magukat a szereplőink, át kell esniük Hartman őrmester elembertelenítő kiképzésén. Foglalkozunk Leonard Lawrence, avagy Gomer Pyle közlegény (Vincent D’Onofrio) lelki világával és Joker önironikus jungi kettősségével, valamint az őt alakító Matthew Modine alakításával. Nem maradhat szó nélkül a minden kiképzőőrmesterek legnagyobbika, a kíméletlen Hartman sem R. Lee Ermey zsánert meghatározó játékában. Megpróbáljuk megérteni, mi tette zsenivé Stanley Kubrickot, és ehhez összehasonlítjuk a film két felvonását, a rövidebb kiképzős szakaszt és a Tet-offenzíva alatt játszodó második szakaszt. Hosszan vitatkozunk arról, vajon mit is jelentenek a záró képsorok: Joker emberiességre lelt az embertelenségben, vagy pont, hogy örökre elvesztette az ártatlanságát? És még arra is fény derül, milyen szerepet játszott a film születésében Va

A Vakfolt podcast tizedik epizódjában Stanley Kubrick kevésbé ismert, de nem kevésbé mesteri művével, az 1975-ös Barry Lyndon című filmmel foglalkozunk. Az első kisebb mérföldkövünk alkalmából vendéget hívtunk az adásunkba: Wostry Ferenc csatlakozott hozzánk, hogy a kedvenc Kubrick-filmjéről értekezzen velünk. Az adásban szót ejtünk a Wiliam Makepeace Thackeray eredeti, The Luck of Barry Lyndon című könyvéről, amelyet Kubrick a hírnevéhez méltó módon újraértelmezve adaptált. Megismerhető-e számunkra több száz év távlatából a 18. századi társadalom, amikor még a háborúkat is szabályok szerint vívták? Van-e keresnivalója az önzetlenségnek az ember eredendő gyarlósága és zsigeri egoizmusa mellett? Hosszan beszélünk a főszereplő, Redmond Barry, illetve későbbi nevén Barry Lyndon személyiségéről, azonosulhatóságáról; szóba kerül, hogy hátrány-e vagy előny Ryan O’Neal amerikai sztáralkata, és megpróbálunk olyan Kubrick-szereplőket keresni, akiket szeretett a rendező. Összehasonlítjuk a háromórás darab két felvonásá

Stanley Kubrick munkásságával foglalkozó trilógiánkat a Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb (magyarul Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni) című filmmel nyitjuk. Az epizódban beszélünk a film keletkezésének történelmi hátteréről, ihletéséről a kubai rakétválságtól kezdve Peter George Red Alert című regényéig. Rangsoroljuk Peter Sellers három gyökeresen eltérő alakítását (a sima modorú Mandrake, a higgadt Merkin Muffley elnök úr, és az elmebeteg Dr. Strangelove), majd George C. Scott állatias Buck Turgidsonja és  Sterling Hayden megszállott Jack D. Ripperje kapcsán kitérünk a férfiassággal, szexualitással kapcsolatos egyértelmű motívumokra. Stanley Kubrick rendezői eszköztárát is megvizsgáljuk, több jelenetet mikroelemezve, és kis híján az egész epizódot az utolsó egy mondatnak, Dr. Strangelove “Mein Führer, I can walk”-jának szenteljük, amely talán a “Gentlemen, you can’t fight here, this is the War Room”-nál is ismertebb száll

Sofia Coppola filmjeit feldolgozó sorozatunkat a Marie Antoinette életéről szóló 2006-os produkcióval zárjuk. Mindkettőnknek újdonság volt a Kirsten Dunst és Jason Schwartzman főszereplésével készült modern kosztümös alkotás. Az adás egy órájában végigtekintjük a Coppola kézjegyévé vált filmes eszközöket a zeneválasztástól az atmoszférikus világábrázolásig, amelyek ezúttal a francia királyi udvar teljes pompája és a new wave rock különös házasságában valósulnak meg. Megvitatjuk, rágógumi-e a film, vagy a felszín alatt mélyebb rétegek is rejlenek. Az elszigetelt, privilegizált helyzetű szereplők motívuma is visszatér, valamint ismételten hosszasan dicsérjük a színészek alakításait. A Kitekintő rovatban András egy riportról mesél, amelyet a The Americans című sorozat forgatásáról írtak, Péter pedig a Hello from the Magic Tavern podcastról ejt néhány szót. Linkek A Vox.com cikke a The Americans egy epizódjának készítéséről. A Hello from the Magic Tavern podcast oldala A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt c

Tovább ismerkedünk Sofia Coppola munkásságával. A 2003-as Lost in Translation (Elveszett jelentés) András nagy kedvence, míg Péter most látta először a Bill Murray és Scarlett Johansson főszereplésével készült, érzékeny romantikus drámát. A szűk egy órás beszélgetés során megvizsgáljuk a film Japánról alkotott képét, összevetjük a vizuális megoldásait Spike Jonze Herjével, és körbedicsérjük a színészi alakításokat. Megvitatjuk, rasszista-e a film, netán irritálóan sznobok-e a szereplők, és még egy váratlan párhuzamot is felfedezünk az egyik korábbi adásunk témájával. A Garfieldról pedig egy szót sem ejtünk. A Kitekintő rovatban Beyoncé új albumáról, a Lemonade-ről, valamint a The Film Reroll című podcastról beszélünk. Linkek A The Dissolve életműportréja Bill Murrayről Beyoncé albuma egyelőre csak a Tidalen elérhető

Első zenés adásunkban a Simon & Garfunkel duó munkásságát dolgozzuk fel. Paul Simon és Art Garfunkel kezdetben Tom & Jerry néven léptek fel, aztán 1964 és 1970 között sikeres amerikai folk rock zenekarrá váltak öt stúdiólemezükkel. Ezen az öt albumon – Wednesday Morning, 3 A.M. (1964), Sounds of Silence (1966), Parsley, Sage, Rosemary and Thyme (1966), Bookends (1968), Bridge over Troubled Water (1970) – haladunk végig az egyórás műsor alatt. Kiemeljük az emlékezetesebb dalokat, köztük az olyan slágereket, mint a The Boxer vagy az America vagy a Mrs. Robinson, és persze a személyes kedvenceinkről is beszélünk. Végül kicsit kitérünk a két zenész szólókarrierjére, a kitekintőben pedig egy nagyszerű magyar filmről és egy sorozattal kapcsolatos remek hírről hallhattok. Linkek: A Spotify-on meghallgathatjátok a Simon & Garfunkel-gyűjteményünket, amelyben azokat a dalokat listázzuk, amelyekről a legtöbb szó esett a podcastban. Ugyan nem a The Guardian cikke, hanem a bulváros Daily Mail-é, de íme, a töb

A Vakfolt podcastban nemcsak műfaji válogatásokat tervezünk, hanem rendezői életműveket is bevizsgálunk időről-időre. Olyan rendezőkét, akikről rengeteget halottunk, adott esetben láttunk is tőlük dolgokat, de nagyobb alapműveik valamiért kimaradtak az életünkből. Az első kiszemeltünk Sofia Coppola, akinek három filmjét fogjuk megnézni a következő hetekben. Az Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides) Coppola első egészestés filmje 1999-ből, és korábban sem András, sem Péter nem látta. Azért esett erre a választásunk, mert lazán kapcsolódik az előző blokkunkhoz, a tinédzseres filmekhez. Jeffrey Eugenides 1993-as, azonos című regényének az adaptációjára korábban felkérték a Ghost World rendezőjét, Terry Zwigoffot is, továbbá a The Virgin Suicides főszereplői ugyancsak tinédzserek. Ezúttal a kamaszkor énkeresésébe, a szexualitás felfedezésébe nyerhetünk betekintést ebben a kísérteties, melankolikus atmoszférájú filmben. Egy hetvenes évekbeli kisvárosi tragédiát láthatunk öt testvérről, akik nem találják a helyüket

A Ghost World (Tétova tinédzserek) című Terry Zwigoff-filmmel zárjuk le a tinédzseres-felnőttéválásos tematikus blokkunkat. Daniel Clowes 1993-1997 között kiadott képregényéből a forgatókönyvet együtt írta Zwigoff és Clowes. A főszerepekben Thora Birch (Enid), Scarlett Johannson (Rebecca) és Steve Buscemi (Seymour) látható. A film témái a nosztalgia, a fogyasztói társadalom kritikája és az érettségi utáni felnőtté válás illetve az énkép keresése. Ezeken kívül beszélünk a film bogaras humoráról, a kitekintő rovatban pedig a Better Call Saul sorozatról szóló Polite Fight videók és a Marvel új Black Panther-szériája kerül elő. Linkek A Nostalgia Critic értekezése a Juno című filmről Az A.V. Club kritikusainak Polite Fight című műsora a Better Call Saul című sorozatról A Black Panther képregény első száma a Comixology.eu weboldalon megvásárolható Ta-Nehisi Coates Between the World and Me című könyve az Amazonon A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a

A Vakfolt podcast első évadjának harmadik adásában folytatjuk a tinédzseres, felnőttéválásos tematikus trilógiánkat, és Richard Linklater Dazed and Confused (Tökéletlen idők) című filmjével ismerkedünk meg. A főbb szerepekben Ben Afflecket, Milla Jovovichot, Adam Goldberget és persze Matthew McConaughey-t láthatjuk. Ezúttal a szokottnál kicsit hosszabb adással készültünk, ami egyrészt jelzi a lelkesedésünket, másrészt passzol a film csapongó, céltalan stílusához. Ráadás: a podcast első – nem hivatalos – vendégszereplői is tiszteletüket teszik! Linkek: Making Dazed kulisszák mögötti doksi A The Chris Gethard Show P. Diddys epizódja teljes egészében Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.  

A Vakfolt podcast első évadjának második adásában John Hughes Nulladik óra (The Breakfast Club) című 1985-ös filmjéről beszélgetünk. A főszereplők Emilio Estevez, Molly Ringwald, Paul Gleason, Judd Nelson, Ally Sheedy és Anthony Michael Hall. Az adás egy három epizódos tematikus blokk első felvonása. Linkek David Blum cikke a New Yorkerben a Brat Packről. Atomic Robo képregény A Hamilton musical szereplőinek előadása a Fehér Házban. (Ráadás: Obama és Lin-Manuel Miranda közös freestyle-produkciója.) Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.  

A Vakfolt podcast első adásában András és Péter a Vacsorám Andréval (My Dinner With Andre) című 1981-es filmet tekintik meg. A film rendezője Louis Malle, az írók és főszereplők pedig Andre Gregory és Wallace Shawn. Linkek: A My Dinner With Andre megtekinthető a YouTube-on How Do You Differentiate Good Acting From Bad Acting? A Salt Lands társasjáték Facebook-oldala Beszámoló a Salt Lands társasjátékról az Indexen A Deadline hírbejegyzése a Minors sorozatról Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren Péter a Twitteren Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu A főcímzenénket és a végefőcímünket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.